Menyasszonypánik

 2009.06.12. 16:54

Egy augusztus végi delutánon jött a telefon:"Te vagy minden reményem! Szeptember végén-október elején szeretnénk össze házasodni, meg tudod szervezni? "Persze, hogy meg, a helyszín kérdés, a kérdés, hiszen ezek már akár egy évre előre le van foglalva. Szerencsére az egyik kedvenc helyem október elején, két időpontban is szabad volt. A menyasszonynak fontos volt, energetikailag melyik nap alkalmasabb esküvőre, így ezt is kiválasztottuk. Mivel baráti kapcsolatból jött a munka, így teljesen szabad kezet kaptam. Adva volt egy budget, ebből kellett a legtöbbet kihoznom. Ritka az ilyen, de nagyon szeretem, mert még a növényeket is én választhatom ki. Hófehér orchidea és tekla színű gyöngy volt a fő motívum. Az esküvő péntekre esett, csütörtökön végső egyeztetések, vártam a menyasszonyt, hogy zenét válogassunk. Délelőtt óta ki volt kapcsolva, gondoltam elvonult egy kicsit lazítani és wellness-ezni. Végre elértem, összetört hangon vette fel, hogy nem fog tudni jönni zenét válogatni, sőt, lehet hogy esküvő sem lesz. Gondoltam szokásos múló pánik az esküvő előtti napon. Aztán este beszéltünk, a menyasszony már határozottan állította nem lesz esküvő, túl gyors volt minden, jobban meg kellett volna ismernie a vőlegényt, csak birtokolja, és ...a bátyja sem segített, pedig számított rá, de ő inkább vidékre ment a rokonokhoz, a kocsiját is elvitte, és különben is, nincs kedve a családját látni. Persze online a vőlegénnyel, aki szegény nagyon kétségbe volt esve, minden percben megerősített abban, hogy nagyon szereti a menyasszonyt, bármit képes megtenni érte, ha akarja lemondja az esküvőt, és menjenek el egy kis időre ketten, csak legyen már vele, és ne tolja el magától. Közeben egyre zavarosabb lett a helyzet, mindenki a menyasszonyt követele, mindenkiből a lehető legrosszabbat hozta ki a szituáció, csunya sms-ek a menyasszony kislányától és bátyjától, egyre rosszabb érzések a leendő arában, aki eközben egy barátnőjével egy plazaban, aki inkább semleges volt a témátában, mint építő jellegű. Nemcsak mint az esküvő szervezője, hanem mint az ara barátnője, legjobb pszihológia oldalam elővéve, a buddhizmusból merítve próbáltam minden eszközt bevetni, hogy a menyasszony megnyugodjon végre, be vallom őszintén legszivesebben én is felpofoztam volna. Telt az idő, próbáltam elérni, hogy ma éjjel az ara nálam aludjon, beszélve a barátnővel, aki nem volt nyitott sajnos. Aztán jött egy telefon az arától, jól vagyok már, átgondoltam, hazamegyek a férjemhez, megnyugszom, holnap találkozunk. Végre! Vége a hisztinek, megnyugvás. Azért bekapcsolva volt a telefonom, mondtam a vőlegénynek, ha bármi baj van hívjon azonnal.

Fél 12-kor csörgött a telefonom, a vőlegény volt remegő hangon. Az ara hazament, kihívta őt a kocsiba, hozzávágta a gyűrűt, le akarta zárni, nem akarja őt, korai volt, elege van, csak a kocsijáért jött haza. Bekapcsolódott az ara bátyja is, aki kivágta a gyereküléseket kocsiból, próbálták a menyasszonyt ott tartani, majd kirobogott a bátyj felesége, aki nekiesett a menyasszonynak, hajtépés, karmolás, ütlegelés, rugdosás, a vőlegény kicsi felesége oldalán, így végül ő kocsiba be, 220-al el. Persze mindezt az ara kislánya is végignézte. Hívom a menyasszonyt, sír a telefonban, most már biztos nem lesz esküvő, utálja a családját, mindenkivel megszakítja a kapcsolatot, egyedül akar lenni. Nagynehezen meggyőztem, jöjjön hozzám, megbeszéljük. Belépett az ajtón, kisírt szemekkel, piros pofival a pofonoktól. Két nyugtatóval indítottam, bár ekkor már bennem is volt kettő. Sok mindenről beszélgettünk, inkább példákat hoztam elő, hogy milyen a világ, emberek kikhez kötik az életüket, és milyen életet élnek, mindenhol rossz kapcsolatok, ő pedig mennyire szerencsés, a párja nagyon szereti, és ki fog tartani mellette egy életen keresztül, anyagilag is és társként is biztonságban lehet mellette, szereti a gyerekét, adoptálni szeretné, és nem akar további gyerekeket, ahogyan ő sem. Az ara kicsit megnyugodva el, bár az álláspont nem változott, hogy nem lesz esküvő, de tette amit mondtam, meleg fürdő egy közeli szállodában, alvás, reggel hívom.

Reggel 7 óra, nem aludtam szinte semmi, hívom a beszállítokat, még ne csináljanak semmit, mert lehet, hogy nem kell dolgozniuk...már éppen indultam át a szállodába, mikor hív, hogy aludt rá egyet, lesz esküvő, átjöhet e hozzám készülődni. Hát hogyne jöhetne, végre valami épkézláb ötlet!! Hívom a vőlegényt, mondta segít mindenben, hozzák az arát, aztán készülődnek ők is.

Reggelre ami ragya csak lehet egy ember arcán az minden kijött, begyulladt a szemem, lehámlott a szemhéjam, felhólyagosodott szám. Mivel nagyon érzékeny vagyok, hiába próbáltam mentesíteni magam a negatív energiáktól, azért csak átfolyt rajtam. Az esküvő előtt még volt egy fél órám, csináltam egy hideg vizes tisztítást, ami hatott, kicsit könnyebb lett.

Az esküvő maga volt a tökéletesség, mind külsőségekben, mind belsőségekben. Napsütés 22 fok októberben, kedves pap bácsi, a vendégek, a dekorációk, a virágok, a terem, a felszolgálók, az ételek, a zenekar, a technika, az italok, a sommelier. A család, a kibékülés, az ajándékok. Szeretnek engem odafent. Tudom. /Köszönöm!/

Ui: a pár azóta is együtt, és a mai napig hálásak. Egy párizsi utat szerettek volna adni nekem hálájuk jeleként, de nem fogadtam el. Nem a szervezésért, hanem azért az éjszakéárt, amikor józanul gondolkozva, mindenkinek azt mondtam, amit hallania kellett.. A barátságunk pedig továbbra is töretlen.

Címkék: sztorik

A bejegyzés trackback címe:

https://eskuvoneked.blog.hu/api/trackback/id/tr212177695

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása