Céges ügyfélnek az ember lánya sosem mond nemet. Katával eléggé sikerült összecsiszolódnunk az évek folyamán, a több mint 2000 főd családi napok, gyáravatók által. Részéről nem is volt kérdés, hogy segítség kell, mert pontosan tudja mivel jár a szervezés, a saját napját pedig legkevésbé sem szerette volna ezzel tölteni.
Nem volt könnyű egy olyan helyszínen, ami Szolnokon van. Nem volt könnyű helyszín. Nem volt könnyű a helyszínen átvinni amit szeretnénk. Szalmabálákat. És fűszernövényeket. Óriás pozitívum volt viszont, és nagy izgulás is, hogy a saját székeik, amik amerikai székek, megérkezzenek időben. Nem volt könnyű, hiszen ismeretlen terep, ismeretlen emberek. De aztánszépen összeállt minden...
A helyszín csodálatos keretet adott, a szertartáshoz adott volt a kis tiszai holtág.
Alkottunk egy piciny fotósarkot, régi képek nézegetésére, fotózkodásra, elvonulásra és megpihenésre a fák árnyékában.
Van egy szép szokás, ami sajnos elfelejtődik az esküvőkön. Ez az apai áldás. Amikor az apa, minden szeretetével megalva a lányt, annak fejére csókot adva, kezét a leendő férj kezébe adva, átadja a legféltettebb kincsét, hogy immáron ő vigyázzon reá. Itt éppen ezt magyarázom. .)
Maga a vacsora az épített, köves alapzatú térben zajlott, melyet a lampionok és a hófehér amerikai székek tettek még látványosabbá.
A gyerekeknek, egy erre alkalomra készült színező állt rendelkezésére, melyben Eger és Szolnok több nevezetességét is fellelhetjük:
Werkfoto: ilyen, mikor a képeken buborékok vannak :) 
Extra kedvenc kép, egy nagyon jól elkapott pillanat. Mint egy festményen.
Evőeszközt így is ki lehet tenni:
Limbolimbóóóó-limbóláz
Helyszín: Nairam Klubhotel és Szabadidőközpont
Fotó: Csomor Attila
