Régóta dolgozom egy videós sráccal, az ő nővére készült férhez menni. Egy ponton azonban megakadtak a szervezéssel, illetve kiakadtak az áraktól. A helyszín adott volt, a Szúnyog-szigeten béreltek ki egy kis kempinget, oda kellett sátrat, ételt -italt, áramot, zenét és hangulatot varázsolnom. A pár tartott tőle, hogy egy szervező bevonásával drágulnak a költséget, de megnyugtattam őket. Amikor megkapták az ajánlatot, megkérdezték, hogy varázsoltam e, mert ők maguk ennél sokkal borsosabb összegeket vártak.

A lány óvónéni, az óvodában megkérdezték a gyerekeket, szerintük mi az a szerelem, és ezeket az idézeteket írták a kézzel készült sárga-piros meghívóra. Minden eltért a hagyományostól, nem volt fehér ruha - hanem sárga-piros-, sem puccos díszítés: csak papírból hajtogatott figurák, lufik, fáklyák, és mezei virágok. Éjfélkor elmaradhatatlan volt a malac és retro esküvői torta marcipán párral. Nem volt agyondíszített esküvői autó sem, hanem a pár tandem biciklivel, a násznép normál biciklivel vágott át a város forgatagán, nem kis feltűnést keltve. Volt még görög menyasszonytánc, ahol nem kondérba dobálják a pénz, hanem a menyasszony vállára helyeznek egy konyharuhát, és arra tűzik fel. Mindenki, aki tűzött, beállt a sorba, és így mindig többen, egyre többen táncoltak. Az esküvő családias volt, természetes és bájos. Olyan...emberi.