Bevállalós pár, bevállalós esküvő. A fiú régi jó barátom, így nem is volt kérdéses kire bízzák a szervezést. A helyszín adott volt, mivel az ara munkahelyének oktatási központját ajándékba megkapták a Római parton. Sátras esküvőt is lehet extrán megszervezni, bár ezt kevesen tudják elképzelni. Lehet a fehér oldalakat több kilóméternyi selyemmel borítani, lehet hófehér lampionokkal és kristálycsillárral dekorálni a teret, lehet hófehér szőnyeggel fedni a padlót, lehet óriási kelyhekben a virágdísz az asztalokon, lehet a főasztal mögött festett dekorációs fal swarovski kristályokkal, és lehet mindez emblémás (gobo) fénnyel megvilágítva.
Minden simán ment, egész a szertartás kezdetéig, amikor a vőlegény halkan a fülembe súgta, hogy a gyűrűvivő kisfiú, elhagyta a menyasszony gyűrűjét a fűben. Újra mikorfont ragadtam: "Kedves Vendégek, kérem, hogy akinek lehetősége van rá, álljon fel, és keressük együtt a gyűrűt a fűben!" A csillogó karikát végül az anyakönyvvezető találta meg - végülis neki volt rá szüksége. A mai napig nem hiszi el a násznép, hogy ezt nem direkt csináltuk!!
Szórakozás és szórakoztatás volt a javából: éneklés a menyasszonytól, amit előtte énektanárral gyakorolt; cha-cha-cha a pártól versenytáncosoktól tanultak alapján, tánctanítás - bachata és kubai salsa - a násznépnek; menyasszonytánc helyett új asszony tánc türkizkék ruhában és cipőben a megszokott piros helyett; fotózás a Duna parton rózsaszín vattacukorral. Rakonczai Imi egy szál szintetizátorral pedig fergeteges hagulatot varázsolt hangjával és zenéjével a napnak.
Íme egy kis ízelítő cinematográfiával:
