25 éves koromban lettem buddhista, egy akkori traumából húzott ki a gyakorlás. A buddhizmus nem egy vallás, inkább filozófia és világnézet, ami nagyon közel áll hozzám. Egy elég érdekes egyveleg vagyok egyébként, apai ágon sváb, anyai ágon zsidó, és közben római katolikus. 

Hatalmas örömmel töltött el, amikor erre az esküvőre felkértek segítségnek, bakancslistás volt végigélni egy ilyen szertartást. Helyszínt kerestünk , zöldet, természetest. A dekorációt a barátok, és a pár készítette, a sátor oldalát a saját fotóikkal, a tetejét a lampionokkal díszítették. Az ételeket a vendégek hozták, mint egy batyus buliban. A vega és vegán ételek hada tárulkozott fel a nagy büféasztalnál, a tortát is a vendégek készítették. 

Mivel párnak nem ez volt az első esküvője, így nem fehérben, hanem talpig színesben voltak, Zsuzsi színes sminket is csináltatott, és hennát a kezére. Először érkezett a vőlegény, akinek kísérője a kislánya volt, aztán a menyasszony a két kisfia kezét fogva. A hagyomány szerint mindketten mezítláb, virágszirmokra lépve.

A buddhizmus egy olyan (nem)vallás, amely nagyobb jelentőséget tulajdonít a halálnak, a reinkarnációnak, mint a jelenlegi élet apróságainak, így az esküvő sem egy fontos esemény náluk. Ebből adódóan ők az egyetlenek, akiknél nincsenek erre a napra vonatkozó, kőbe vésett szabályok. A szertartás maga meghitt volt, semmi örökre és semmi halálomig. A párról szólt. Az útjukról, a találkozásukról, az életükről, és néhány tanításról, amit Sákjamuni Buddhától kaptunk. 

Fesztelen volt minden, szeretettel teli. Táncoltunk, mosolyogtunk és élveztük az életet. A MOST-ban.

"Brigi! Nagyon köszönjük! Fantasztikus rendezvényszervező vagy! A szíved-lelked beleadtad, az első találkozótól az utolsó vendég távozásáig. A mi esküvőnkhöz rengeteg tippet, tanácsot adtál, és így tényleg a legszebb nap volt az életünkben az a péntek 13  "Zsuzsi és Gergő